Jazz Balett.

A hiedelmekkel ellentétben a jazz tánc párhuzamosan született meg a jazz zenével. Akárcsak a jazz zene, a jazz tánc eredete is az afroamerikai rabszolgákhoz kötődik. Az amerikai jazz zene hódító útját az 1900-as években kezdte, központi városa New Orleans volt. Ezzel párhuzamosan a jazz tánc is hódító útjára indult, először, mint társasági-, szórakoztató táncműfaj, majd lassan színpadi tánccá professzionalizálódott. A domináló elemek túlnyomó része eleinte az afrikai törzsi táncok voltak, mint például az afrikai kopogós tánc, mely sztepptánc néven vált ismertté.

A jazz tánc az 1900-as évektől töretlenül hódított a Broadway és off Broadway színházakban.

Ezzel párhuzamosan a nyugati partvidéken, úgy, mint Los Angelesben és Hollywoodban létrejött filmgyárak a 20-as években elkezdték a zenés-táncos filmek gyártását, miután a hangosfilm belopta magát a köztudatba. A 20-30-as években a bevándorló európaiak között rengeteg volt a hivatásos táncos,
koreográfus, kik folyamatosan alakították a stílust, pontosították a tánctechnikai elemeket, legfőképpen a klasszikus balett alaptechnikájára alapozva. Az amerikai jazz így vált egyre népszerűbbé, megteremtve a Broadway musicalek irányzatát.
A jazz táncra jellemző a hajlított térdek használata, mely lehetővé teszi a gyors helyváltoztatást, és a gyorsabb ritmusváltásokat. A forgások és a gyors, magas rúgások demi relevé-n történnek. Meghatározó szerepet játszik a testi izoláció, mely jelentése a testrészek egymástól való eltolása a térbeli síkokban. A jazztáncra jellemzőek a szögletesen és lineárisan végrehajtott mozdulatok.

Összefoglalva, az amerikai jazztánc nem egy gyűjtőfogalom, hanem a modern táncok
egyik legmagasabb szintű táncstílusa.

Ahhoz, hogy valakiből igazán jó jazz táncos váljon, sokévi kemény munkára és gyakorlásra van szükség. A 20-as évektől kezdve Európában is nagy népszerűségnek örvendett a jazz tánc, akárcsak a jazz zene, nagy hatást gyakorolva a zenés színházak repertoárjára.